Kedves Nézőink!
A kommentelés új felületünkön keresztül lehetséges, eseményeinket is itt találjátok meg.
https://templom-ter.hu/
Köszönjük, hogy nézitek videóinkat!
Találkozzunk a Templom térben!
**********************************
Mindannyian a földi élet varázslatában élünk - ahhoz, hogy te átlásd az emberi valódat és az emberi helyzetedet, ahhoz fel kell ébredni minden varázslásból, minden karmából, minden cselekedetből, minden teremtésből, és innentől kezdve dolgunk van.
A zen ott kezdődik, hogy nem azt hallod, amit hallani akarsz.
A zen nem azt jelenti, hogy részigazságokból egyszer csak kijön majd valami, amivel te boldog vagy, mert egésznek tűnik - nem a részigazságokból lesz az egész, nem mozaikokból lesz a kép: a kép már akkor készen volt, amikor az első mozaik megjelent.
Térj vissza a lényeghez, a név és forma nélküli egészhez, amelyből minden rész keletkezik, de a részekből nem tudod összerakni, a részek teljes félretételével tudod tapasztalni.
A zen nem indokol, a zen láttat - hogy te is láss.
A karmád már akkor készen van, amikor lejöttél ide s fölvetted a testet - ez nem jelenti azt, hogy nem változtathatsz rajta, hanem sokkal inkább azt, hogy nem kell magyaráznod azt, hogy ki vagy, mert az már megvan.
A Buddha szemének szimbolikus megnyitása arról szól, hogy merj látni, merd kinyitni a szemedet, merd látni magadat és a másikat úgy, ahogy van, a világot és az embereket úgy, ahogy vannak.
Amikor visszatérsz a gondolkodás elé, a dualitások elé, akkor látsz, akkor tapasztalsz, akkor eggyé válsz - a meditáció helye a látás helye, az eggyéválás helye, a felébredés helye, és azt kívánom, hogy mindannyian megfelelő módon használjuk föl.
Hány csalódáson kell keresztül menned, amikor rájössz, hogy valójában veled van a probléma, tehát a te téves nézeteid, hamis önképed, táplált illúziótömeged a probléma.
Nem az identitásod kérdése, hogy te az úton tudsz-e járni, sokkal inkább annak a kérdése, hogy fel akarsz-e ébredni a varázslásból és az elvarázsoltságból.
Valójában nincs hova eljutni, valójában itt, ebben a pillanatban és ezen a helyen kéne 100%-osan jelen lenni testtel, lélekkel, tudatossággal.
Az irányvétel a fontos és ennek tudatosnak kell lennie: a szertartás végén el fogjuk mondani a négy bodhiszattva fogadalmat, mert ez az irányunk - nézd meg, hogy magadból mit kell feladni ahhoz, hogy azt az irányt tudd követni, vagy hogy tudsz segíteni, hogy az az irány, amit követsz, továbbmenjen, tovább éljen.
Valójában tanulsz a változáson keresztül, valójában a figyelmet gyakorlod tanulás közben és a figyelem a jelenléthez hoz vissza?
Milyen utat járunk a döntésünk alapján, milyen leckéket tanulunk meg, ez a fontos.
A feladatok, amik szembe jönnek, azok mind a mieink - mert segítő szakmában dolgozom és néha úgy érzem sok, de mégis ez a dolgom, de mondhatok-e nemet?
Januárban meghalt édesanyám és a temetés után sikerült megnyugodnom, aztán húsvét előtt rendbe raktam a sírját és azóta egyfolytában rémálmaim vannak róla - hogyan rendezzem magamban a dolgot, hogy elmenjenek ezek az álmok?
A karma nem más, mint energia és információ együttállása, egybeforrása és ha megváltoztatod az egyiket, megváltozik a másik is - a karmával nagyon sokféleképpen lehet bánni, de úgy nem, hogy ezt elfelejtjük.
Hogyan és miért működik a leborulás?
A hitről és a tudásról szeretnék kérdezni: mettől meddig tartanak és melyik a fontosabb?
Amíg az elme érzelmeket generál, addig beszélhetünk-e tisztánlátásról?